Posts tagged with “pop”
Világvége zongorakísérettel. Tölgy és hajtás. Újratöltve. Nem. Keverve.
Nem tudom, ti mit terveztek csinálni, ha eljő a Világvége. Dave Matthews dugni fog...
Persze ő ezt sokkal szebben meséli el ("evvel a dalban").
Tízenegypár éve az egyik kedvenc számom. És miért pont a remix? Annyira nem csapkodom a tenyerem Oakenfold úr munkássága hatására, de ez - a Matrix Reloaded betétdalaként is felbukkanó újragondolás - igazán jól sikerült. És sokkal apokaliptikusabb hangulatú, mint az eredeti, kissé subidubidzsigibugi jellegű nóta.
Nnna!
Elérkeztem arra a pontra, hogy valóban beindítom eme régóta tervezett blogot, így talán kevésbé terhelem le környezetem az autisztikus lelkesedéssel folytatott zenei ismeretterjesztéssemmel élőben, beszélgetésekbe beszúrva avagy épp megölve azokat.
Régi inaktív projekt ez, de az eddigi csendes időszak nem telt tétlenül, elég szép lista összegyűlt, a koncepció is nagyjából összeállt a fejemben.
(Egy agresszív redesign azért még ráfér az oldalra).
Sokan, akik ismernek és volt szerencséjük (avagy épp szerencsétlenségük) belekóstolni zenei ízlésem egy szeletkéjébe, valószínűleg arra számítanak, hogy leginkább mindenféle elvont, progresszív, borult zenéket fogok itt felvonultatni.
Tévedés!
Szerencsére zenei sznobériám nem nőtt olyan magasra, hogy fintorogjak az egyszerűbb vagy kommerszebb, de kellemes nótákra. Igenis vannak olyan popzenék, butácskább számok amiket jónak tartok, vagy valami miatt a szívemhez (vagy a fülemhez) nőttek. Azért ezekből itt kevesebb lesz, mivel célom inkább az ismeretlenebb gyöngyszemek bemutatása. Nem sok értelmét látom olyanok reklámozásának, amik alapból is elég sok hátszelet kapnak, mindenki ismeri őket. Vannak kivételek. Sohasem véletlenül.
Nem is a legnagyobb kedvenceim fogom ide válogatni (persze lesznek azok is). Azoknak a muzsikáknak adok itt teret, amik valamihez kötődnek, valamiért hozzámragadtak, vagy magam sem értem pontosan miért, de valami miatt hosszú időre beragadtak az aktuális playlist-embe, mp3 lejátszómba, telefonomba. Még ha ritkán is hallgattam, takarításnál mégis dilemmáztam a törlésük felett. És maradtak. Valószínűleg okkal.
(A valódi bloginditó indulat pedig lecsillapodott, a félkész cikk pedig valahol elfekvőben leledzik. Talán egyszer befejezem. De akkor feltétlen közlöm).
Nnna, és hogy a fentieket alátámasszam, jöjjön is a hip-hopban és trip-hopban utazó francia Wax Tailor Time To Go c. szerzeménye, ami már első hallgatásra beleette magát a fejembe a fülemen keresztül, és mégsem utáltam meg azóta sem, ahogy pedig a hasonló viselkedésű példányokkal általában lenni szokott.
A számomra kifejezetten kellemes - és valahonnan ismerős hangú - énekért Aloe Blacc felelős, ami név nekem semmit nem mondott, de egy kis keresésgéléssel kiderítettem, hogy Avicii Wake Me Up c. számában is ő közreműködik (Ami még egész hallgatható - volna - számomra, annak ellenére, hogy erősen country-szagú. De sajnos a könyökömön jön ki, és az az Álmoskönyv szerint nem egészséges).
És bár a klipp szomorú, a nóta (nekem legalábbis) egész "feelgood".