video

Ökölcsókolós égfogdosós

Az egyik legfeelgoodabb nóta a kis muzikális tarsolyomban. Persze nem az a szívárványhányásban fetrengős, önfeledt mókás muzsika ez, hanem afféle eldobottnejlonzacskóbanrohadóparizerennőmégvirág (még ha penész is az), típusú. 

Mindemellett az a felismerés, hogy a Kiss the Sky-t nem egy nő, hanem egy fickó (Nino Moschella) énekli, körülbelül annyi pillangót pukkantott ki agyam vidám virágokkal teli rejtett mezején, mint annak idején Horace Andy hasonló kontextusban történő realizálása a Massive Attack Angel c. szerzeményében (az iménti körülményes mondatom csak annyit akar jelenteni, ha nem sikerült volna dekódolni: baszdmeg!).

Továbbá felkérek mindenkit (vagy bárkit), hogy aki esetleg tud egy jobb (vagy leginkább magyar) szót a feelgood-ra - és azt fejezi ki, amit én mondani akartam-, az legyen szíves, szóljon és már cserélem is. Köszönöm!

Ui.: Kedves filmcímfordítók! Sajnálom, de a "jóérzésű" nem a jó megoldás. Nem, nem!

 

video

Világvége zongorakísérettel. Tölgy és hajtás. Újratöltve. Nem. Keverve.

Nem tudom, ti mit terveztek csinálni, ha eljő a Világvége. Dave Matthews dugni fog...

Persze ő ezt sokkal szebben meséli el ("evvel a dalban").

Tízenegypár éve az egyik kedvenc számom. És miért pont a remix? Annyira nem csapkodom a tenyerem Oakenfold úr munkássága hatására, de ez - a Matrix Reloaded betétdalaként is felbukkanó újragondolás - igazán jól sikerült. És sokkal apokaliptikusabb hangulatú, mint az eredeti, kissé subidubidzsigibugi jellegű nóta. 

 

video

Egy kis tünnyögés estére

Némi Ennio Morricone utóérzéssel. A Röyksoppról egyébként annyit kell tudni, hogy olyan, mint az ABBA. Csak norvégok. És csak ketten vannak. És tök más zenét játszanak. És többnyire nem szeretik őket a karaoke-sok. Nem értem.

 

video

Las Vegas, Végállomás

- Kéne egy turmixgép.

- Minek?

- Csak hogy mindent beledobáljunk... és összekeverjük.

Leaving Las Vegas

Egy film arról, hogy egy kapcsolat nem csak egyszerűen bonyolult, hanem kurva bonyolult. Szó szerint.

Mike Figgis nem csak rendezte a filmet, hanem a remekül passzentos zenéjét is ő szerezte. Az a típusú jazz, amit szeretek. Főleg filmek alatt. Ez a darab meg már-már doomjazz.

 

video

Istenfej és a magányos emberek

Kihalt minden, üres a táj, csak a sugárzó anyaggal is szennyezett por száll a súlyos szmoggal terhelt szélben, ahogy a kis sápadt Eleanor 15-soros acélbetétes bakancsban, gázmaszkban szedi az évek óta rohadó rizsszemeket a már terméketlen földről a templomkertben. Szemétől könnyoldotta festékcsík húz komor vonalat az élénklilára rúzsozott, kicserepesedett szája széléig...

Bár volt egy erősen industrial metal felé kacsintgató korszakom, és néhány goth rock/metal banda avagy nóta hangulata is megfogott (a többit viszont - sajnálom - kifejezetten borzasztónak vagy nevetségesnek tartottam), sosem voltam Godhead rajongó. Nem is igazán hallgattam. Futottak még kategória, legyintek, lépjünk tovább.

Aztán egyszercsak belebotlottam ebbe a Beatles feldolgozásba. Néha újra felbukkant. Ekkor már tudatosan. És maradt. Aztán már ha így alakult, jobban beleástam magam a Godhead munkásságába. Meg kellett állapítanom, hogy az általuk választott, viszonylag szűknek és szürkének hitt műfajban sikerült nagyon sokszínű dolgokat alkotniuk. Kedvenceim még mindig nem lettek, de egy-két számuk időnként átszalad a hangfalkábeleimen. 

Jelen szerzeménynek (1998) létezik egy 2001-es - sokkal gyengébb - változata is (dolgozzuk fel a saját feldolgozásunkat... high level recycling, igazán környezettudatosak), ami videoklippel is rendelkezik Marc Webb (500 Days of Summer, na jó, meg még két Pókember film is, de ezek mindig hidegen hagytak) dirigálása nyomán....és számomra egész nézhetetlen. Bár a heves és hirtelen hajhullás miatt szomorú, de szúrós tekintetű pandamackónak sminkelt, paripáját (és fél kabátujját) vesztett, szelíden John Malkovich-ra hajazó (hajazó, haha!) motoros énekes fickó szájmozgása kifejezetten irritáló, de legalább a zenekar mozgáskultúrája egész nevetséges vicces. 

 

Úgyhogy későbbiekben nézni nem, de azért hallgatni még fogom őket.